Karéliai medvekutya

Világszerte sokkal többet tartanak belőle, mint bármely más lajkából Oroszország határain kívül. Ma is használják a finn, svéd és norvég szarvasvadászok. Az 1960-as években erősen megcsappant az állománya, de azután ismét népszerűvé vált. Mára Európa számos országában és Amerikában is tenyésztik. Erős, szívós és rámenős kutya, gyakorlatilag mindenfajta vadat űz, hajt. Az orosz-európai lajkához hasonló, érdekes fekete-fehér színezete ritkaságnak számít a spicc jellegű kutyák között. Nem túl egyszerű a tartása és a nevelése, alaposan meg kell dolgozni azért, hogy kellemes társállat legyen belőle.

A fajta története: Az orosz-európai lajkára megszólalásig hasonlító karéliai medvekutya a korábban Finnországhoz tartozó, majd a szovjetek által bekebelezett Karéliában alakult ki. Arrafelé már évszázadok óta használnak ilyesfajta kutyákat nagyvadak ellen.

Alapadatok

Szülőhazája: Finnország/Karélia.
Származási ideje: 19. század.
Eredeti felhasználása: nagyvadak ellen.
Mai felhasználása: nagyvadak ellen.
Várható élettartam: 10-12 év.
Egyéb neve: karjalankarhukoira.
Testtömege: 20-23 kg.
Marmagassága: 52-57 cm.

Nem jó gyerekek mellé.
Nem jó lakásban tartani.
Nehezen tanítható engedelmességre.
Gondot okozhat más kutyákkal együtt tartani.
Jó házőrző.

·        ék alakú feje és fekete orrtükre van

·        állkapcsa félelmetesen erős

·        füle viszonylag kicsi és vastagon szőrözött, így nem fagy el

·        apró szeme figyelmesen csillog

·        a spiccekre jellemző farok a hát fölé kunkorodik

·        vastag, sűrű fedőszőrzet és jól szigetelő aljszőrzet jellemzi

·        farkát hosszú szőr borítja

·        combjain is vastag a szőr

Forrás: Dr. Bruce Fogle – Új kutya enciklopédia