Finnország nemzeti kutyája (suomenpystykorva) feltehetően a keletről bevándorolt orosz lajkáktól származik. Orosz, küllemében és vadászat közbeni viselkedésében szinte azonos párja az orosz (karéliai)-finn lajka. Hazája erdeiben főleg nyír- és siketfajdra vadászott. Felhajtja a nagy madarakat, és addig űzi, követi őket, amíg le nem szállnak egy fa koronájára. A kutya ugat és ugrál, hogy magára vonja a madár figyelmét, amely a lombok között biztonságban érzi magát, majd ott marad, míg a vadász lőtávolba nem ér. Egy rénszarvas vagy medve állásához felugatásához nagy bátorságra van szükség. A finn spicc átható hangja fontos fajtajegy. Nem hízelgő, nagyon önálló, ahogy vadászati munkája meg is követeli. Szeret saját szakállára útnak indulni, és vadászszenvedélyének áldozni. Az okos spicc tanulékony, de sohasem alárendelődő, és egyáltalán nem engedelmeskedik mindig egy szóra. Nevelése, amelyet következetesen, de kényszer nélkül már kölyökkorban el kell kezdeni, kutyás szakértelmet követel meg. A finn spicc sok mozgást és elfoglaltságot igényel. Éber, de nem agresszív, türelmes a gyerekekkel. Alig van szükség ápolásra, a táplálását tekintve igénytelen, mindig vidám és kalandvágyó, ugyanakkor sohasem ideges vagy hisztérikus (amennyiben eleget foglalkoztatjuk). Nem érzékeny az időjárásra, szeret a szabadban tartózkodni, ennek ellenére elengedhetetlen a szoros kapcsolat családjával.
Marmagasság: kanok 44-50 cm, szukák 30-34 cm. Szín: vörösesbarna vagy sárgásbarna, fehér jegyek a mellkason és a mancsokon megengedettek. Ország: Finnország. FCI-szám: 49.
AJÁNLOM AZ OLDALT
