Amikor ennek a fajtának az eredetét vizsgáljuk, nemigen tudjuk, hol végződnek a legendák, és hol kezdődnek a tények. A kutyák persze valóságosak, de a nevük eléggé különös keverék.
Néhány száz évvel ezelőtt a skót határvidéken tenyésztettek egy hasonló kutyát. Lehet, hogy a skót terrier-től származott, de az is lehet (mint ahogy sokan vélik), hogy a cairn családból vagy a border terrier-ek közül.
Valószínűleg ezek a terrierfajták a dandie dinmont terrierrel párhuzamosan, s vele egy időben alakultak ki. Lehet, hogy a dandie dinmont terrier és a sky terrier között rokonság van, s akik ezt avval próbálják cáfolni, hogy rámutatnak, milyen nagy a különbség a két kutyafajta füle között, elfelejtik, hogy még nem is olyan régen a legtöbb sky terrier lógó fülű volt.
Az egyik legkorábbi kutyatulajdonos, aki ilyen fajtájú, pontosabban ilyen típusú kutyát tartott, a northumberlandi Allan volt, a híres skót dudás. Legalább egy tucat kutyája volt. Vannak, akik őt tartják a bedlington terrier első tenyésztőjének is.
Northumberland hercege nem tudott betelni Allan rövid lábú terriereivel. Különösen a Hitchem nevűre fájt a foga. Miután Allan nem volt hajlandó eladni neki, egy egész tanyát ajánlott fel cserében, mégpedig ingyen, Allannek a bérletet sem kellett volna fizetnie. - Ugyan, jóuram - utasította vissza az ajánlatot Allan-, mit is kezdhetne egy dudás egy tanyával? - Ezen a ponton persze már a legendák világába lépünk...
Az viszont tény, hogy eleinte az ilyen típusú kutyák tulajdonosai tréfásan "Dandie Dinmont terrierjeiként" emlegették kutyáikat. Később a birtokviszony eltűnt a kifejezésből, s azóta a kutyát teljesen komolyan nevezik dandie dinmont terriernek.
Az 1867-es birminghami kutyabemutatón a bíró az összes dandie dinmont terriert kizárta versenyből, s egyetlen díjat sem volt hajlandó kiadni, mondván, hogy ezek a kutyát "egy halom korcs" csupán. Később rengeteg levelet írt a The Fieldnek (A vadászmező), amelyekben tovább taglalta ezt a témát.
De ez nagyon régen volt, s azóta - ugyanúgy, mint a többi kutyafajta esetében - az embereket egyre inkább érdekli, hogy milyen lehetett a fajta nyers és tenyésztetlen őstípusa, az eredeti kutya. Mint mindig, ebben az esetben is rejtély, hogy pontosan milyen kutyákat használtak fel a fajta kialakításába. "Stonehenge", a múlt századi szakíró a vidravadász kopó mellett voksolt. Ez viszont képtelenség. Jóval valószínűbb a bedlington terrier, persze csak akkor, ha nem használták fel már eleve azt a kutyát az első dandie dinmont terrierek kitenyésztésében, amely a bedlington terriernek az őstípusa volt. Legtöbbet nyílván a szelektív tenyésztés javított a fajtán, ennek a jelek szerint az volt a célja, hogy olyan terriert alakítsanak ki, amely egyáltalán nem hasonlít a többi terrierfajtára. A szokásos szögletes forma és éles körvonalak helyett a dandie dinmont terrieren egymást érik a finom ívek és hajlatok, a koponyája boltozatos, a háta ívelt, a farka handzsárként emelkedik a magasba, fején pedig puha és selymes a szőr. Még a színe is más. Hivatalosan "borsszínű" vagy "mustárszínű", valójában a világosszürkétől a sötétszürkéig, illetve a vörösesbarnától a halvány őzszínig ível.
A fajta fő vonásai:
Erős és nagy fej, mely a fülek között széles, a boltozatos homlokon puha és selymes szőr. Nagy, kerek és sötétbarna szem. A fül alacsonyan tűzött, az archoz simulva lelóg, hosszú, a szőr rajta enyhén zászlós. A fogazat ollószerű. A mellkas erősen aládomborul a két mellső láb közé. Hosszú, hajlékony törzs, vastag bordák. A hát alacsonyan ívelt a vállnál, a has felett felível, majd a farok gyökeréig lefelé ível. A farok 20-25 centiméter hosszú, zászlós és handzsárként ível. A bunda durva és puha szőrszálak keveréke, "borsszín" vagy "mustárszín". Marmagassága 20-25 centiméter, testtömege kb. 9 kilogramm, az Egyesült Államokban 12 kilogrammig felmehet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
