Nevét feltehetően az angol "cocking" vagy "cocker" szavakból nyerte, ami szalonkázót jelent.
A cocker spánielek megjelenése szempontjából az 1879-es év a mérvadó, akkor született meg Obo nevű ősük, amelyből később kialakult a két változat: az amerikai és az angol cocker spániel. A fajta rövid idő alatt sikeres és népszerű lett, a tengerentúlon is elismerték önálló fajtaként, és 1883-ban megalakult az Amerikai Spániel Klub is. Volt olyan időszak, amikor ez volt az Egyesült Államok és Kanada legnépszerűbb kutyafajtája. Amerikában elsősorban vadászatra tenyésztik és kiváló vízi munkáját dicsérik, míg Európában inkább kedvtelésből tartják, kedvelik kiegyensúlyozott és játékos természete miatt. A két típus külseje között - eltérő alkalmazásuk miatt - sok a különbség. A kiállítási példányok között ugyanis 10-12 kg. súlyú kutyák, vadászatra használt társaik viszont ennél 2-3 kg.-mal nehezebbek és nagyobbak is.
Marmagassága: 35-38 cm. Súlya: 10-14 kg. Valamennyi vadászspániel közül az amerikai cocker spániel a legkisebb és talán a legérdekesebb megjelenésű is. Izmos háta fokozatosan lejt,a faroktőig, csípője izmos és széles, mellkasa pedig könyékig ér. Végtagjai rövidek, vaskosak, farkát legtöbbször csonkolják. Feje szögletes, arcorri része széles. Szeme sötétbarna, kissé telt; hosszú és lelógó fülét dús szőr borítja. Szőrzetét tekintve lényegesen eltér az angol cockertől. A fején rövid és finom, testén közepesen hosszú, a mellkas oldalán és végtagjain pedig hosszú, dúsan omló, szinte a földet éri. Lehet egyszinű: fekete vagy barna, vagy kétszínű: fekete és cser, vagy háromszínű: fekete fehér és cser.
Fürge, kiegyensúlyozott természetű kutya, szeret dolgozni. Ugyanakkor vidám, játékos és intelligens, csöppet sem félénk. Az amerikai cocker spániel érdekes, szép és egészen különleges megjelenése miatt ma már elsősorban kedvenc.
AJÁNLOM AZ OLDALT
