Epagneul breton

A breton vizsla (breton spániel) középkori madarászkutyákra vezethető vissza, amelyeket a XIX. század végén Laverack szetterekkel kereszteztek. Vadászati tulajdonságairól azt mondják: széles, térölelő keresés magas orral, a legfinomabb orrmunka, kitűnő vadmegállás. Lövés utáni keresésre is használható. Megbízható apportírozó, nagyon szereti a vizet, nehéz körülmények esetén is. Vadélessége többnyire kevésbé fejlett, nem kajtató, hanem klasszikus vizsla, amely a mezei, erdei vagy vízi vadászaton a nagyobb fajtákkal teljesen egyenrangú. Kifejezetten könnyen irányítható, intelligens, gyengéd és időnként érzékeny. A kis vizsla könnyen beilleszkedik a családi életbe, kimondottan gyerekszerető, és nem csahol. Kezelhető mérete miatt ideális mindazon vadászok számára, akik lakásban tartják a kutyájukat, és utazásaikra is magukkal szeretnék vinni.

Marmagasság: ideális kanok 48-50 cm +- 1 cm, szukák 47-49 cm +- 1 cm.
Szín: fehér-narancs, fehér-fekete, fehér-barna; háromszínű.
Ország: Franciaország.
FCI-szám: 95.

Forrás: Eva-Maria Krämer - Elektra Kutyakalauz