Epagneul breton

A breton vizsla (breton sp�niel) k�z�pkori madar�szkuty�kra vezethet� vissza, amelyeket a XIX. sz�zad v�g�n Laverack szetterekkel kereszteztek. Vad�szati tulajdons�gair�l azt mondj�k: sz�les, t�r�lel� keres�s magas orral, a legfinomabb orrmunka, kit�n� vadmeg�ll�s. L�v�s ut�ni keres�sre is haszn�lhat�. Megb�zhat� apport�roz�, nagyon szereti a vizet, neh�z k�r�lm�nyek eset�n is. Vad�less�ge t�bbnyire kev�sb� fejlett, nem kajtat�, hanem klasszikus vizsla, amely a mezei, erdei vagy v�zi vad�szaton a nagyobb fajt�kkal teljesen egyenrang�. Kifejezetten k�nnyen ir�ny�that�, intelligens, gyeng�d �s id�nk�nt �rz�keny. A kis vizsla k�nnyen beilleszkedik a csal�di �letbe, kimondottan gyerekszeret�, �s nem csahol. Kezelhet� m�rete miatt ide�lis mindazon vad�szok sz�m�ra, akik lak�sban tartj�k a kuty�jukat, �s utaz�saikra is magukkal szeretn�k vinni.

Marmagass�g: ide�lis kanok 48-50 cm +- 1 cm, szuk�k 47-49 cm +- 1 cm.
Sz�n: feh�r-narancs, feh�r-fekete, feh�r-barna; h�romsz�n�.
Orsz�g: Franciaorsz�g.
FCI-sz�m: 95.

Forr�s: Eva-Maria Kr�mer - Elektra Kutyakalauz