Kánaánkutya

A kánaánkutyát eredetileg a Negev-sivatag beduinjai használták terelésre és őrzésre. Hivatalos tenyésztése az 1930-as években kezdődött. A fajta feltűnő változatosságot mutat ma is. A második világháború idején aknakeresésre is betanították, később vakvezető kutyaként is használták. Manapság terelésre, őrzésre, nyomkeresésre és katasztrófakutyaként alkalmazzák. Habár eléggé tartózkodó természetű, kedvencként is megállja a helyét. Izraelben már népszerűnek számít, egy ideje az Egyesült Államokban is egyre többet tartanak belőle.

A fajta története: A kánaánkutyák sok évszázadon keresztül páriaként éltek Palesztinában. Az 1930-as években fogott hozzá dr. Rudolphina Menzel Jeruzsálemben, hogy tudatos tenyészprogram segítségével igazi fajtává alakítsa. Ennek a munkának az eredménye ez a változatos külsejű és alkalmazású kutyafajta.

Alapadatok

Szülőhazája: Izrael.
Származási ideje: ókor.
Eredeti felhasználása: páriakutya, hulladékeltakarító.
Mai felhasználása: terelés, jószágok őrzése, nyomkeresés, katasztrófakutya, kedvenc.
Várható élettartam: 12-13 év.
Egyéb neve: Kelef K’naani.
Testtömege: 16-25 kg.
Marmagassága: 50-60 cm.

Általában jól kijön a gyerekekkel.
Jól bírja a napos, meleg éghajlatot.
Jól bírja a hideget.
Nem igényel hosszas ápolást.
Könnyű engedelmességre szoktatni.
Jó házőrző.

·        homloka széles

·        sötét szemei enyhén mandulavágásúak

·        az alacsonyan tűzött, felálló fülek vége lekerekített

·        erős test, közepesen mély mellkassal

·        figyelő helyzetben a bozontos farok a hát fölé kunkorodik

·        szőre egyenes és durva tapintású

Forrás: Dr. Bruce Fogle – Új kutya enciklopédia