Az egyik legkisebb spiccfajta. A csoport többi tagjától viszonylag rövid, sűrű, a testtől elálló szőrzetében különbözik. Fülei hegyesek, felállók, arcorra elkeskenyedő. Tekintete éber, eleven.
Története: A fajta 1948-ban a kihalás szélére került, de lelkes tenyésztők felkutatták a még meglevő kanokat és szukákat, majd tervszerűen szaporították az állományt.
Megjegyzés: Svédországban egykor elterjedt vadászkutya volt.