A bearded collie a skót felföld régi terelőkutyája. Ma a „szakállas collie-val” alig találkozni eredeti munkájánál. Főként a juhokat hajtotta le a hegyekből a völgybe, a tulajdonképpeni terelés kevésbé van a vérében. A háború után Mrs. Wilson fáradságosan kutatott fel néhány példányt egész Nagy-Britanniában a fajta megtartására és továbbtenyésztésére, és ezzel megmentette a kihalástól. A bearded collie pedig az elmúlt 25 évben divatkutyává fejlődött, és a rusztikus, bozontos terelőkutyából frizurázott szépség lett. A túl dús szőrzet alkalmatlanná teszi a skót felföldön végzett munkára. A beardie népszerűségének oka megkapó lényében rejlik. Vidám, temperamentumos, barátságos, ideális családi kutya. Igazi társ minden élethelyzetben. Őrző- és védőkutyaként csak ritkán válik be. Élénk, néha kissé hangos temperamentuma szerető, de nagyon következetes nevelést igényel. Ráadásul finom érzék is szükségeltetik hozzá, mert a beardie kimondottan érzékeny, és gazdája minden hangulatváltozását észreveszi. A bearded collie-hoz időre van szükség, mert szőrzetének ápolása meglehetősen munkaigényes, sok mozgást és elfoglaltságot kell neki biztosítani. Nem kényelmes embereknek vagy tisztaságmániás háziasszonyoknak való kutya.
Marmagasság: kanok 53-56 cm, szukák 51-53 cm. Szín: palaszürke, fakó, fekete, kék, a szürke minden árnyalata, barna vagy homokszín, fehér jegyekkel vagy anélkül. Ország: Nagy-Britannia. FCI-szám: 271.