A fajta legrégibb írásos említése 1719-ből ered. Viszonylag népszerű vadászkutya az egykori Jugoszlávia területén. Telt, közepesen mély, mély hangjával kiváló nyúl- és rókavadász, de ugyanilyen jó vércsapázó is. Az istarski ostrodlaki gonicot főleg az ország északi részén tenyésztik, mivel nem érzékeny a hidegre. Durva szőre fehér, barna jegyekkel. Hosszú feje sűrű szemöldökével komoly arckifejezést eredményez. Ez ugyanúgy jellemző a fajtára, mint erős testfelépítése erős csontokkal és erős, enyhén megemelt farka.
Marmagasság: 46-56 cm, ideális: kanok 52 cm, szukák 50 cm.