A spanyolok kemény harci dogokat vittek magukkal Dél-Amerikába. Csak a XX. században kezdődött egy vadászkutya szisztematikus kitenyésztése vaddisznó- és vadmacskavadászatra. Abból a célból, hogy gyors, harcias kutyát nyerjenek, német dogot, bullterriert, pointert stb. kereszteztek be. A mai dogo argentinót több speciális szempontra történő tudatos kiválasztás alkotta meg: szüksége volt érzékeny orra (az argentin dog magasra tartott orral vadászik, mivel a pumák felmenekülnek a fákra), erős testfelépítésre a vad kitartó követéséhez átjárhatatlan tájon is, és fehér szőrre, hogy a vadász jól lássa a kutyát, és meg tudja különböztetni a vadtól. 1969-ben érkezett az első három példány Németországba. Alkalmazkodó, robusztus, az időjárással szemben ellenálló lakótársnak bizonyultak. A dogo ragaszkodó, jóindulatú, gyerekszerető családi kutya, amely keveset ugat. Elegendő mozgás és elfoglaltság esetén jól tartható a házban. Rövid, fehér szőrét könnyű ápolni, igénytelen kutya. Az erős idegzetű, magabiztos, kiegyensúlyozott társ szeretetteli, következetes nevelést igényel kölyökkorától kezdve, mivel az önállóan vadászó kutya nem kifejezetten engedelmes típus. Megvesztegethetetlen védőkutya, amely nem ismeri a félelmet, és az önfeláldozásig küzd, ha a helyzet megköveteli. Ugyanakkor nehéz provokálni, és nem támad könnyelműen. Esetenként hajlamos a verekedésre. Mivel a fajtánál előfordul a süketség, vásárláskor el kell kérni a tenyészállatok és a kölykök hallásvizsgálati eredményeit.
Marmagasság: kanok 62-68 cm, szukák 60-65 cm. Szín: tiszta fehér, sötét folt a fejen megengedett, fekete orrpigment. Ország: Argentína. FCI-szám: 292.
AJÁNLOM AZ OLDALT
