Az angol véreb, Bloodhound, Hubertus kutya

Mint a neve is jelzi, (ez a három megnevezés egy és ugyanaz) vadászkutya.

Hihetetlen szaglású, nagytestű, kellő bőrözöttséggel. Az orra fantasztikus, képes a többnapos sebzett vad csapáját követni. Ha dolgozik se lát, se hall. Az orrát a földre szegezve nekiindul, ilyenkor képes nekimenni bárminek, ami előtte van, mert fel sem néz. Belgiumban, a fajta hazájában minden évben klubkiállítással és népviseletes, angol vérebes felvonulással emlékeznek meg St. Hubertus városában a vadászok védőszentjéről.

Magyarországon nem eléggé elterjedt, bár különös megjelenése vonzza a tekintetet, vagy így, vagy úgy.

Az angol véreb nem egy házőrző típus, bár megjelenése, nagy ráncos arca mindenkit óvatosságra kényszerit. Aztán ha szólnak hozzá, akkor az illetőnek „vége”, biztos, hogy hozzábújik és hízeleg. Folyton boldogok. Roppant jókedvű kutyák, bármelyik pillanatban tettre készek, ha bármi történik, akkor Ők az elsők. Nekik mindent látniuk és szimatolniuk kell. Roppant kíváncsi kutyák, felnőtt korukban is olyanok, mint a gyerekek.

Hozzáteszem, nem egy egyszerű fajta, hanem különleges is.

Horváth István és Mód Zita

Forrás: aKutya című újság-LXX. évfolyam, 2007. augusztus. (részlet)