Az afgán kétségtelenül az egyik legszebb kutya. Afganisztán eredeti hajtókutyáira már csak kevéssé hasonlít. A hegyi afgán tömzsibb, kompaktabb és sűrűbb szőrű, mint a délnyugati sivatagok nyúlánk, gyors futója. A kutyák egyedül, kettesével vagy falkában teljesen önállóan vadásznak mindenre, amire a földön csak vadászni lehet, a nyúltól a gazellán át a hóleopárdig. Ezt az önállóságot az afgán agár máig megőrizte. A kutyák a XIX. század végén kerültek brit tisztekkel Nagy-Britanniába, a tenyésztésük azonban csak az I. világháború után indult virágzásnak. Kezdetben sivatagi típust (Bell-Murray) és hegyi afgánt (ghazni) is tenyésztettek. A pompás, selymes szőr alapos ápolást igényel. A büszke, független, a figyelemért sohasem kuncsorgó kutya csak megértő gazda mellett lesz boldog, mert a szokásos nevelési módszerekkel az afgánnál kevés sikert lehet elérni. Veleszületett hajtóösztöne miatt szabadon futtatása alig lehetséges. A kutyának azonban rendkívül sok mozgásra van szüksége, ezért egy nagy, biztonságosan körülkerített telek, ahol szabadon hancúrozhat, elengedhetetlen. A coursing kitűnően pótolja számára a vadászatot. Agárversenyre is alkalmas.
Marmagasság: kanok 64–74 cm, szukák 60–70 cm. Súly: kanok 20–25 kg, szukák 15–20 kg. Szín: minden szín megengedett. Ország: Afganisztán (Nagy-Britannia). FCI-szám: 228.
AJÁNLOM AZ OLDALT
